A farkas (latinul Canis lupus) a kutyaféle ragadozók családjába tartozik. Egykoron a farkas számított a legelterjedtebb emlősállatnak a Földön, mivel csak a trópusi területeken nem fordult elő soha. Tápláléka változatos, hiszen többek közt bogyók, gyümölcsök, szöcskék, egerek és szarvasfajtákat is megeszik. Ennek köszönhetően méretben, színezetben és viselkedésben több alfaja alakult ki, amelyek között az apró sivatagi farkasok és a nagyobb sarkvidéki példányok is megtalálhatóak. A farkas volt az első állat, amit az ember kb. 15.000 évvel ezelőtt megszelídített, majd így fejlődött ki a kutya, az ember leghűségesebb háziállata. A farkasok egyedszáma a történelem folyamán azonban fokozatosan csökkent és több ország területéről véglegesen eltűntek.
Több okra vezethető vissza a farkasok egyedszámának visszaszorulása. Az egyik az egyed sajátossága. A farkasok születéskor várható élettartama átlagosan 7 év, amelyet azonban csak a példányok fele képes elérni. A legtöbb kölyök a táplálékhiány miatt kialakuló alultápláltságtól, vagy annak következményeitől pusztul el. Túlélési esélyeiket az javítja, ha elérik azt az életkort (körülbelül egy évet), amikor már tudnak gondoskodni önmagukról.
Több európai ország területéről a környezeti átalakítások következtében pusztult ki az állat. Az kontinens országai közül elsőként Angliában halt ki a farkas még i.e. 1500 körül, majd 100 évvel később Skóciából és Írországból is eltűnt. Ennek oka elsősorban az volt, hogy már nem voltak nagyobb kiterjedésű erdős területek, ahol menedéket talált volna magának. Hamarosan Belgiumban, Hollandiában és az Észak-Német síkságon is kihalt, mivel itt szintén jelentős tájátalakítások zajlottak az erdők kivágása és a mocsárlecsapolások következtében. A melegebb éghajlatú Rajna-mentén csak 50 évvel később halt ki.
Magyarország jelenlegi területéről a 19. század végén tűnt el a farkas véglegesen. A korszakban az állatok éves terítéke még 200-500 példány között mozgott, azonban ez folyamatosan csökkent. Állományai a Keleti- és a Déli-Kárpátokra szorultak vissza, miután a felvidéki vármegyék területéről hamarabb kipusztultak. A farkasok magyarországi kihalásához elsősorban az a folyamat vezetett, hogy a hegyekben élő emberek egyáltalán nem tűrték meg az állatokat. A téli időszakokban, amikor kevesebb táplálék volt az erdőkben, többször előfordult, hogy a kisebb falvakba betörtek az állatok élelemszerzés reményében. A társadalmi elégedetlenség következtében törvényileg sem volt tiltva a farkasok vadászata, amit védelmi célzattal az alsóbb osztályok is űztek.
A farkasok egyes országok természetes élőhelyeikről való eltűnéséhez a modern korban már racionális indokok vezettek. Fontos azonban megjegyezni, hogy az állatfajok kipusztulása manapság is gyakori jelenség, hiszen hetente lehet olvasni olyan állatfajokról, amelyek kihaltak vagy a kihalás szélére kerültek, de ezek nem racionális okokra vezethetők vissza. Az embereknek már ideje lenne megtanulni az ökoszisztémákkal történő együttélést, hogy a Földünk diverzitása még sokáig fennmaradjon.
Felhasznált források:
- Faragó Sándor: Vad és vadászat a dualizmus kori Magyarországon, 1867-1914. In: Rubicon, 2009/7-8. szám. 40-51. o.
- Buzgó József: A vadászat aranykora. In: Rubicon, 2009/7-8. szám. 52-55. o.
- http://medveotthon.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=7&Itemid=10
- http://www.fotohaz.hu/fotoarena/data/507/3481farkas.jpg
- http://gallery.site.hu/d/17192369-1/farkas_3.jpg
- http://www.munkaugyi_jotanacsok.abbcenter.com/weboldal/munkaugyi_jotanacsok/cikkek/farkas16.jpg
- http://www.szegedlive.hu/galeria/nagy/375_farkas-vonyit.jpg
- http://hajnalcsillag.qwqw.hu/?modul=galeria&a=87813
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése