Amit a veszélyes hulladékról tudni kell

Egy 19. század végi ásatás során találták meg az
ókori egyiptomiak szemétlerakóját Kairótól 160 km-re.

A Földön mondhatni a civilizált ember megjelenése óta léteznek a hulladékok, amelyek többségében lebomlottak egy idő elteltével. Vannak arra is bizonyítékok, hogy évezredekkel ezelőtt élő őseink is égették a szemetet, vagyis amit nem tudtak már felhasználni. Ezek a hasznavehetetlen tárgyak azonban olyan anyagokból álltak, amelyeket a természet "szolgáltatott" nekik, így a lassú bomlási folyamat következtében nem szennyezték nagymértékben a környezetet. A szemét összetétele és szerkezete az ipari és a technikai forradalom után drasztikusan átalakult, hiszen teljesen új, részben mérgező anyagokat kezdtek el tartalmazni. Ezek akár évszázadok alatt sem képesek lebomlani, így nemcsak a környezetre, hanem az emberekre is veszélyt jelentenek. A 20. század második felében tehát megjelent a „veszélyes hulladék” fogalma. Sok mindent lehetne írni a veszélyes anyagokról, de e heti kiemelt témánk keretében ezek definíciójával és kockázati tényezőivel foglalkozunk.

Természeti táj és környezetvédelem a két világháború közötti Magyarországon

A Lánchíd az 1920-as években.

A „környezetvédelem” szó a címben kicsit megtévesztő, mivel a tudatos környezetvédelem, mint intézményesült társadalmi tevékenység, Magyarországon csak az 1970-es években jelent meg. De még a fejlettebb országokban is csak az 1950-es évek végén kezdtek kibontakozni a zöld folyamatok, amelyeket már az emberek mindennapjait közvetlenül érintő környezeti károsítások hívtak életre. Ez leginkább a hirtelen bekövetkezett népességnövekedéshez, a gazdasági teljesítmények emelkedéséhez, az ipari és technikai forradalomhoz, valamint az urbanizáció káros hatásaihoz köthető. Ennek ellenére a környezetvédelemnek már 1918 és 1939 között is voltak kezdetleges megnyilvánulásai, amelyek az első világháború következményeire - a Monarchia felbomlására és a trianoni szerződés által kijelölt új államhatárok környezeti hatásaira - voltak visszavezethetők.

Ausztria nemzeti parkjai

Elég sok tájképet nézegettem az elmúlt időben, és teljesen beleszerettem a nemzeti parkokba. A természetesség, a zöld növényzet, a tiszta víz, a friss levegő - ezek mind olyan dolgok, amelyek a városi életemből nagyon hiányoznak. Magyarország védett területeivel remélhetőleg elég sokan tisztában vannak, ezért úgy gondoltam, hogy utánajárok az egyik szomszédos országénak. A választásom Ausztriára esett, így ha esetleg valaki arra járna, ajánlom figyelmébe az osztrákok alábbi természeti csodáit.

Nagyvárosi madárvédelem

Az ELTE EKSZ tevékenysége a környezetvédelem és a fenntarthatóság több területére terjed ki, ezek között az egyik alprogram a madárvédelem, amely az egyetemi intézmények kertjeinek madárbaráttá alakítását jelenti. Ez a városokban különösen fontos feladat, mivel a kisebb testű madarak számára problémákat okozhat a megfelelő minőségű és mennyiségű fészekalapanyag összegyűjtése és a táplálék beszerzése. Amíg a nagyobb madarak a fészkeiket a fákon, bokrokon könnyen elérhető ágakból készítik el, addig például a cinegék, a verebek vagy a pintyfélék rengeteg mohát, zuzmót, növényi szálat illetve madártollat használnak fel otthonuk megépítéséhez, ami egyáltalán nem egyszerű feladat. Ezeket az alapanyagokat csak hosszas keresgélés után tudják megtalálni, mialatt fokozottan kiszolgáltatottak a ragadozók számára és táplálkozni sem tudnak rendesen. Ezért gyakran mesterséges anyagokkal pótolják a hiányzó részeket, amelyek veszélyeket jelenthetnek a tollas állatok és utódaik számára.