Szent állatok és üldözöttek: a macskák rövid történelme

A házmacskáknak manapság több faja létezik.

A szakirodalom a „macska” megjelölést a macskafélék (Felidae) családjának minden tagjára szokta alkalmazni. Ez elsősorban azért van, mert a házimacskák elég közeli rokonságban vannak a nagyobb fajokkal: az oroszlánnal, a tigrissel, a párduccal vagy a hiúzzal. Sokak véleménye szerint nem is alkot külön fajt a házimacska, hanem az afrikai és az európai kontinensen élő vadfajok egyikének az alfaja. Mindenesetre manapság nagyon sokan választják a macskákat házi kedvencüknek, így a kutyák mellett az egyik legelterjedtebb háziállatnak számítanak. Ez azonban nem mindig volt így, hiszen a történelem során voltak időszakok, amikor szentként tekintettek rájuk, valamikor pedig üldözték őket. Az alábbi cikkünkben a macskák háziasításáról és a „történelmükről” lesz szó.

Szent állatok – macskák az ókorban

Az egyiptomi ábrázolásból kivehető, hogy a macskák
a kígyókkal is felvették a harcot.

A macska háziasításának idejéről a mai napig nem lehet pontos adatokat tudni, hiszen egyre több bizonyíték kerül elő, amely alapján ezt sokkal korábbra lehet datálni. Az biztos, hogy ez a folyamat rendkívül sokáig tartott, kezdete pedig az ember letelepedéséhez köthető. Több leletet is találtak már, amelyek a macskák korai háziasítására utalnak. Az első igazán fontos bizonyítékot egy francia paleozoológus, Jean-Denis Vigne és munkatársai találták meg 2004 áprilisában, Ciprusban. Az itt feltárt kőkorszaki település temetőjében, az egyik sírban az eltemetett, meghatározatlan nemű felnőtt ember mellett egy körülbelül nyolc hónapos macska csontjait is feltárták. Hasonló maradványokra bukkantak már Jerikó mellett is, amelyek korát körülbelül 9000 évesre becsülték. Mivel a macska nem őshonos a mediterrán medence szigetein, így valószínűleg csak a szárazföldről, a közeli levantei partokról kerülhetett oda. A kutatók feltételezése szerint a macska háziasítása Elő-Ázsia területén már 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett, vagyis az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban lezajlott. Ez azonban még vitatott. A legrégebbi macskaábrázolás Anatóliából került elő: a körülbelül i. e. 6000 táján készült szobrok macskával játszó asszonyokat ábrázoltak.

Az ókori egyiptomiak mumifikálták is
 a szentként tisztelt állatokat.

A macskáknak az ókorban, a legtöbb birodalomban megbecsült helyük volt. Az ember és a macska közötti kapcsolatot igazoló első leletek az ókori Egyiptom területéről, az Ó- és Középbirodalom időszakából (i. e. 2000) származtak. A múmiák és az írásos adatok alapján feltételezhető, hogy az állatok háziasítása ekkor már megtörtént. A birodalomban igazi kultusz kezdett kialakulni a macskák körül, hiszen szent állatként tisztelték őket, elpusztításuk pedig halálbüntetést vont maga után. Egyiptomban eredetileg az alvilág őrei voltak, végül istent csináltak belőlük: Basztetet és Ré leányát is karcsú, fekete sziámi macskaként ábrázolták. A tenyésztésüket már gyakorlati hasznuk segítette elő, hiszen a különféle rágcsálók és a sivatagi kígyókat is távol tartották a magtáraktól. A kultusz erejét példázhatja egy i. e. 525-ben lezajlott hadjárat, amelyben II. Kambüszész perzsa király azzal tudta meghódítani Egyiptomot, hogy az egyik ostromnál macskákat használt élő pajzsként katonái előtt, akikkel így az egyiptomiak nem akartak harcolni. De a macskatiszteletet az is alátámasztja, hogy ha valaki megölt egy macskát, azt a szokás szerint halálra kövezték. Tűzvész esetén pedig a macskákat mentették ki először.

Az ókori birodalmakban halálbüntetés
 járt a macskák elpusztításáért.

Az ókorban a Távol-Keleten szintén kezdtek elterjedni a macskák, amelyet több kínai rajz is  bizonyít. Valószínűleg az egyiptomiakkal kereskedelmi kapcsolatban álló Indiából kerültek oda az állatok, amelyek eleinte a gazdagok státuszszimbólumai voltak. Későbbiekben a selyemre ártalmas kártevők elleni védekezéshez, valamint a gabonát pusztító egerek ellen használták fel őket, így az emberek megbízható segítőtársaivá váltak. Az indiai buddhista vallások körében nem volt egységes álláspont ezekről az állatokról. Egyes tanok szerint nem volt bejárásuk a mennybe, mivel egyikük sem segített Buddhának. Más tanok, legendák szerint azonban a Hívogató Macska állítólag szerencsét és gazdagságot hozott a családnak. Az egyiptomihoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották a macskákat az ókori rómaiak körében is. Az utóbbiak számára az eleinte luxusállatként tartott macskák a szabadság és a függetlenség jelképei voltak. A mai Németország területén már az i. e. V. században megjelentek az állatok, az igazi elterjedésük azonban csak az i. sz. I. században következett be. A rómaiaknak köszönhetően ekkor már az egész kontinensen közismertté váltak, és ekkor zajlott le az európai vadmacskával történő kereszteződésük is. A házimacskák elterjedése a kereskedelemnek volt köszönhető, hiszen az egyiptomiak és a rómaiak magukkal vitték őket a hajóikra, ahol elfogták a patkányokat. Az ókori görögök nem foglalkoztak az állatokkal, hiszen görényeket tartottak az egerek elleni védekezés céljából.

Hasznos állat vagy az ördög földi mása? – macskák a középkorban és a kora újkorban

A középkorban már a pogány vallásokhoz
kapcsolódtak a macskák.

Hasznosságuknak köszönhetően a macskák a kora középkori Európában mind a városokban, mind a földművelő területeken megjelentek. Több germán birodalomban törvényekkel is védték őket, mivel a pogány istenségek szent állatai voltak. A IX-X. század folyamán Walesben törvényben tiltották meg a macskák kínzását és elpusztítását. De hasonló jogszabályok voltak érvényben a germán fejedelemségeknél is. Az ekkori Angliában pedig az udvari nemesség és előkelő családok hölgytagjainak társállataiként éltek. Fontos megjegyezni, hogy Kelet- és Észak-Európában teljesen másképp viszonyultak a házikedvencekhez, mivel itt később sem üldözték őket. A X. században egy házimacska naponta 3-4 patkányt és több mint 10 egeret vadászott le, így elsősorban hasznossága miatt tartották őket.

Az éles váltás a kereszténység elterjedésével és a vallás macskákról alkotott negatív véleménye miatt következett be az ezredforduló után. Az egyház ugyanis a sátán képmásaként, a gonosz megtestesüléseként kezdett az állatokra tekinteni, így a híveknek az állatok megkínzását és megölését tanácsolták. További párhuzamként jelent meg az a legenda, hogy a boszorkányok az éjszaka eljöttével képesek a macska alakját felvenni. A XVII. században felerősödött az a felfogás, hogy a cicák boszorkányok rokonai, ezért gazdájukkal együtt üldözték őket. A téveszme alapja az állat azon tulajdonságai voltak, hogy a teste rendkívül hajlékony, járása pedig nesztelen.

A fekete macskákat a boszorkánysággal
kapcsolták össze.

Ennek köszönhetően az emberek egy része bajok esetén a macskákat tette felelőssé, így gyakran előfordult, hogy ünnepnapokon templomtoronyból hajították le, vagy forró vízbe fojtották őket. 1484-ben pedig VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, amivel hivatalosan is megkezdődött több évszázados irtásuk. Számuk ennek következtében drasztikus mértékben csökkent. Egyes kutatók véleménye szerint a középkori macskaállomány csökkenése segítette elő az egerek és a patkányok elszaporodását, amelyek köztudottan a különféle járványok terjedéséért voltak felelősek. Sokan ennek tudják be az 1347-1349 között lezajlott nagy pestisjárvány gyors terjedését is. 

A boszorkányok mellett a
macskákat is máglyán égették.

Azonban Európa egyes államaiban továbbra is kedvelt állatok maradtak. Az angoloknál például bekerültek a tengerész-legénység tagjai közé, amely ahhoz a hithez köthető, hogy képesek voltak megmutatni a kedvező szelek irányát. Saját nyelvükben például sokszor megjelent a „cicamancs”, ami gyenge szellőt jelentett. A XV. és a XVIII. század közötti nagy hajózási kedvnek köszönhetően a világ összes tájára eljutottak és meghonosodtak az állatok. Ez azonban nem mindenhol volt szerencsés: Új-Zélandon a macskák helyrehozhatatlan pusztítást végeztek az őshonos, röpképtelen futómadarak állományában.

Végszó – XX. századi állománynövekedés

A macskák kedvelt háziállatok lettek a legújabb korban.

A XIX-XX. században az emberek újra felfedezték a hasznukat, így tartásuk ismét természetessé vált. Ekkor kezdődött el a tudatos tenyésztésük is, 1871-ben pedig megrendezték az első európai macskakiállítást Londonban. A XX. századra az egyik leggyakoribb háziállattá váltak, azonban ez egyáltalán nem hasznosságukhoz kötődik. Az 1990-es években a kedvtelésből tartott egyedek száma először haladta meg a kutyákét, a XXI. század elejére a házi macskák létszáma pedig túllépte a 600 milliót. Ez a szám rengeteg fajt foglal magába, ami arra enged következetni, hogy több helyen, több fajtából kezdődhetett meg a háziasításuk. Az idők során a macska alkalmazkodott az emberhez, ennek ellenére nehezen kezelhető, hiszen rendelkezik saját akarattal és mindegyik állat külön személyiséget jelent. Sokan imádják a cicákat, mások viszont el sem tudják viselni őket. A vélemény tehát eléggé megosztott a társadalomban, azonban a példányszám növekedése az állatok népszerűségére is utal.

Felhasznált források:

• http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/macskatortenelem
• http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=17820
• http://en.wikipedia.org/wiki/Cat#History_and_mythology
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Macska
• http://www.nice.hu/kutya-macska/honnan-is-jottek-hozzank-a-macskak-egy-kis-tortenelem

Képek forrása:

• http://pctrs.network.hu/picture/6/1/8/_/macska_kolykok_618245_91358.jpg
• http://allati.virtus.hu/user_gfx/20071220/tn_aid4297_20071220081623_464.jpeg
• http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/2/5/_/250982_532779798_big.jpg
• http://www.noeallatotthon.hu/gallery/pics2/midi/kori_egyiptom_macska_a_kgy_ellen.jpg
• http://ujsag.allatvilag.net/wp-content/uploads/2011/10/fekete-macska.jpg
• http://cicak-macskak.lapunk.hu/?modul=forum&a=35543
• http://otrolahatra.virtus.hu/user_gfx/20091022/tn_aid11833_20091022121838_921.jpeg
• http://www.bibl.u-szeged.hu/ejszaka/art/imag/Kozepkori%20boszorkanyegetes.jpg
• http://iskolaujsag.blathy-bp.hu/wp-content/uploads/2010/05/macska2.jpg