Szent állatok és üldözöttek: a macskák rövid történelme

A házmacskáknak manapság több faja létezik.

A szakirodalom a „macska” megjelölést a macskafélék (Felidae) családjának minden tagjára szokta alkalmazni. Ez elsősorban azért van, mert a házimacskák elég közeli rokonságban vannak a nagyobb fajokkal: az oroszlánnal, a tigrissel, a párduccal vagy a hiúzzal. Sokak véleménye szerint nem is alkot külön fajt a házimacska, hanem az afrikai és az európai kontinensen élő vadfajok egyikének az alfaja. Mindenesetre manapság nagyon sokan választják a macskákat házi kedvencüknek, így a kutyák mellett az egyik legelterjedtebb háziállatnak számítanak. Ez azonban nem mindig volt így, hiszen a történelem során voltak időszakok, amikor szentként tekintettek rájuk, valamikor pedig üldözték őket. Az alábbi cikkünkben a macskák háziasításáról és a „történelmükről” lesz szó.

A nagyvilág zöld hírei - 17. hét

• Az európai bölények megmentése
• A galambok tájékozódása
• Valóságshow madár módra
• Fehér kardszárnyú delfin

A nagyvilág zöld hírei - 12.hét

• Hőmérsékletváltozás a 21. században
• Durvuló fókavadászat Kanadában
• Vastagodik az ózonréteg
• Erdőirtás pillanatok alatt
• Valóságshow madarakkal

Nagyvárosi madárvédelem

Az ELTE EKSZ tevékenysége a környezetvédelem és a fenntarthatóság több területére terjed ki, ezek között az egyik alprogram a madárvédelem, amely az egyetemi intézmények kertjeinek madárbaráttá alakítását jelenti. Ez a városokban különösen fontos feladat, mivel a kisebb testű madarak számára problémákat okozhat a megfelelő minőségű és mennyiségű fészekalapanyag összegyűjtése és a táplálék beszerzése. Amíg a nagyobb madarak a fészkeiket a fákon, bokrokon könnyen elérhető ágakból készítik el, addig például a cinegék, a verebek vagy a pintyfélék rengeteg mohát, zuzmót, növényi szálat illetve madártollat használnak fel otthonuk megépítéséhez, ami egyáltalán nem egyszerű feladat. Ezeket az alapanyagokat csak hosszas keresgélés után tudják megtalálni, mialatt fokozottan kiszolgáltatottak a ragadozók számára és táplálkozni sem tudnak rendesen. Ezért gyakran mesterséges anyagokkal pótolják a hiányzó részeket, amelyek veszélyeket jelenthetnek a tollas állatok és utódaik számára.

A nagyvilág zöld hírei - 11.hét

• A legnagyobb természeti övezet
• Már csak 55 maui delfin maradt a Földön
• Sótűrő búza
• Békák New Yorkban

A nagyvilág zöld hírei - 10.hét

• Kétszínű alma
• Pusztító gombafertőzés tizedeli a banánfákat
• Pókinvázió
• Oxigén a Szaturnusz egyik holdján

ELTE EKSZ hírei - 9.hét

• II. Eötvös Emléktúra
• Békamentés

A nagyvilág zöld hírei - 9.hét

• Magyar fa lett az Év Fája Európában
• Pingvinóriások éltek Új-Zélandon
• Ötezer éves sások az Alpokban
• Havazás a sivatagban - újabb érdekes eredmények a középkori éghajlatváltozásról
• Újabb vízproblémák - városok süllyednek Kínában

A farkasok kihalása az európai országokban

A farkas (latinul Canis lupus) a kutyaféle ragadozók családjába tartozik. Egykoron a farkas számított a legelterjedtebb emlősállatnak a Földön, mivel csak a trópusi területeken nem fordult elő soha. Tápláléka változatos, hiszen többek közt bogyók, gyümölcsök, szöcskék, egerek és szarvasfajtákat is megeszik. Ennek köszönhetően méretben, színezetben és viselkedésben több alfaja alakult ki, amelyek között az apró sivatagi farkasok és a nagyobb sarkvidéki példányok is megtalálhatóak. A farkas volt az első állat, amit az ember kb. 15.000 évvel ezelőtt megszelídített, majd így fejlődött ki a kutya, az ember leghűségesebb háziállata. A farkasok egyedszáma a történelem folyamán azonban fokozatosan csökkent és több ország területéről véglegesen eltűntek.

A nagyvilág zöld hírei - 7. hét

• Szennyezett kínai vizek
• Legkisebb kaméleon

A nagyvilág zöld hírei - 6. hét

• Látás nélkül
• Ősapák és ősanyák
• Ezért csíkos a zebra?

A nagyvilág zöld hírei - 3. hét

• POPCORN
• TULIPÁN 
• MILKA UTÓDJA 

A nagyvilág zöld hírei - 2. hét

• Égi áldás
• Szivárog
• Legkisebb